Hatvanéves korában szombat éjszaka elhunyt Körtvélyessy Péter üzletember, a Szeged Beton férfi vízilabdacsapatának elnöke. Nyári Sándor emlékezése.
Emlékszem, Péter, a nyolcvanas évek végén a DÉLÉP vállalat szétesésével életveszélybe került az akkor már dobogós helyekért küzdő szegedi férfi röplabdacsapat, illetve a Vidácsné, Vecseri Erika által fémjelzett többszörös Világkupa-győztes női tekecsapat. Arra is nagyon jól emlékszem, hogy Sári János, a tekések főnöke a hóna alá csapott engem, és azt mondta, menjünk el Körtéhez (Körtvélyessy Péter, az egyik dél-magyarországi építőipari cég vezetője), mondván, ő nagyon szereti a sportot, és segíteni akar.
És Körtvélyessy segített. Ismeretlenül is nagyon kedvesen fogadott, és elmondta, hogy a nagyon szimpatikusan fejlődő röplabdát, és a városnak is rangot adó női tekét mindenáron meg fogja menteni.
A szavakat tettek követték, fölpörögtek az események. A DÉLÉP SC-ből kiemelt férfi röplabda-, és a női tekecsapat Építők néven versenyzett tovább. Körtvélyessy úr kinevezett a megalakult egyesület ügyvezető-igazgatójává, és a Szőregi úti stadion lett a két szakosztály új otthona. Óriási szeretettel és vigyázással kísérte szereplésünket, mindig elvárta, hogy a vidéki meccsekről este hazafelé tartva tájékoztassam.
Mint mondta, bármikor is hívsz Sanyi, és bármi is az eredmény, arról nekem mindig tudnom kell.
Aztán ismét rátalált a szerencse a röplabdára, és a PIÉRT Vállalat, majd a Medikémia megmentette, és sikersportággá menedzselte.
Péterrel nem szakadt meg a kapcsolatunk, sikeres üzletember volt, de mérhetetlen sok elfoglaltsága mellett mindig volt ideje arra, hogy a röplabdáról beszélgessünk, és természetesen a vízilabdáról, amely mindig is a szíve csücske volt.
Emlékszel, Péter?! Hatvanesztendős voltam, és az Újszegedi Sportcsarnok különtermében az ünnepség után csaknem éjfélig beszélgettünk, borozgattunk. Szó esett a röplabda újabb szegedi vesszőfutásáról, és büszke voltál, hogy a vízilabdásokkal megvalósíthatod menedzseri álmaidat.
Ahogy őt ismertem, ha valamit elhatározott, azt meg is valósította. A közismerten nagytörvényű, de nagyon korrekt ember most a pólósokra óriási terhet hagyott, hiszen úgy látom, szakmailag és szervezettségében a magyar sikersportág egyik legjelentősebb vidéki bázisát építette fel.
Távozása szívet-lelket facsaróan keserű hír, kalapot emelek kivételes emberi kvalitásai előtt.
Péter, köszönök mindent!
Nyugodj békében.
Nyári Sándor